Mackó lesen

Kedves barátnőnk, "Edó néni" hívta fel a figyelmemet, hogy február 2-án bújik elő a medve a barlangjából, hogy megjósolja nekünk, messze van-e még a tavasz. Edó egyébként az egyesületünkben a Mazsola Muzsikát vezeti, szuper óvónéni és mega kedves foglalkozásvezető, így Ő is egyike azoknak, akiket ajándékba kaptam a sorstól.
Ma néztem a híreket és ahogy láttam, az egyik Állatkertben nem igazán volt más választása a medvének, mint kibújni, mert érdekes módon az udvaruk tele volt almákkal és nem láttam menekülési útvonalat. Azt sajnos nem hallottam, hogy mit jósoltak, de én azt mondom, hogy a tavasz így is-úgy is áprilisba kezdődik, arra meg még várni kell.
Ma egész nap szakadt az eső és általában utálom az ilyen napokat, de a mai egész jó volt, leszámítva, hogy sajnos nem jutottunk el Bogácsra a Kamramustrára. Hihetetlen jó rendezvény, és lehet kóstolgatni, ott a múlt egy darabja és a házi termékek mennyeiek és szívetmelengetőek.
Tegnap a Játszóházban is Mackó lesen voltunk és már megint nagyon kellemes volt a hangulat. Eleinte úgy tűnt, hogy magamra maradok a mackó varrással, de aztán valahogy megtetszett a gyerekeknek az ötlet, így az Anyukák is kénytelenek voltak becsatlakozni. Bár az is igaz, hogy sokáig ment a találgatózás, hogy mackó-e vagy macsaka, amit készítettem, de egy hajszállal a mackó győzött. Mivel sok a lyukas harisnya itthon, ezt használtuk alapként. A szárából levágtunk egy kb. 20 cm-es darabot, kifordítottuk és a tetejét egyenesen levarrtuk. Aztán visszafordítottuk és kitömtük vattával, majd az alját összevarrtuk. Na, meg ne halljam, hogy valaki nyávogni mer a varrás miatt, mert elárulom, hogy Tündike, aki 5 éves, egyedül készítette el a sajátját, na meg nekem is sikerült, szóval ez nektek is menni fog. A füleit és a többi alkotórészt filcből vágtuk ki és ragasztottuk ragasztóval, mert hát varrni...! :) A kisebbeknek volt mackós színező is, amit már korábban felraktam a blogra (mozgatható figuráknál), de volt még egy kis meglepetés is a gyerkőknek, hogy teljesebb legyen a mackó várás. Írtam ugyanis egy mesét, kifejezetten erre az alkalmra, aminek Kabóca és Manócska voltak a főszereplői. Mielőtt felolvastam, olyan ideges voltam, hogy 3 kg-mal máris könyebbnek képzeltem magam, akkora volt a gyomrom (nem jött be, még mindig rajtam vannak). Aztán amikor leültem, ezek a gyönyörűségek meg körbeültek, elmúlt minden, olyan csodálatosak voltak a kíváncsi szemeik. A mese úgy gondolom, hogy tetszett nekik, legalábbis azt mondták és mivel ének is volt benne, amit velem énekeltek, így még talán élménnyé is válhatott számukra. Lilinek is ez a rész tetszett benne, bár könnyekre, imádlak Anya, te vagy a legjobb stb. kitörésekre számítottam, hiába... A mesét egyszer megosztom majd itt is, csak még dédelgetem egy kicsit! A meséhez születtek a képek és a sütike is. A recept a Dr. Ottker sütőpor hátoldalán, vanilliás kifli álnév alatt szerepel, csak én dió helyett most kókuszt és csokireszeléket használtam. Leírom majd, de vár a "türelem szobra", azötéves, nála nincs 5 perc, csak ha rá kell várni!
Közben elárulom, hogy a pici már feláll, 7 hónaposan, ami nem lenne gond, ha le tudna ülni, de nem tud, így rendszeresen eldől, aminek nagy sírás a vége. A nagy meg lecserélt Apára, most ő a kedvenc, én meg magamban zokogok, de ne is törődjetek velem! A férjem viszont valószínűleg válni akar, mert egész nap idétlenebbnél idétlenebb filmekkel és zenékkel terrorizál, így kezdem érteni a célzást. Közölte, ha vége a Füné (hogy írják?) filmeknek, jön a Bud Spencer kollekció! MEGŐRÜLÖK!!!! Szóval elvagyunk....
De jöjjenek a képek: