Tizenkettedik nap: félidőben ajándék

Mivel már csak 12 nap van Karácsonyig, ezért úgy döntöttem, hogy játékot hírdetek a blogom követői és a helyesírási hibáim számolói között. Az egyik alkotásomat szeretném odaadni annak a szerencsésnek, aki majd 20-án, 20 óra után fogok kisorsolni. Álló kép, csak itt kifeküdt.... (még mindig nem tudom, hogy hogyan kell megfordítani?)


Ő lesz a nyeremény:)

Azért jöjjön mára is egy kis alkotás és egy kis mese.
Ma mézeskalácsot sütünk a lányommal, mert nálunk már hagyomány, hogy sütit adunk ajándékba karácsonyra olyanoknak, akik fontosak nekünk. Szeretem ezeket szépen becsomagolni, hozzátenni egy kis idézetet és ezt oda adni. Én nem vagyok nagy mézeskalács gyáros, csoda lesz, ha jól sikerül, de semmi pénzért nem hagynám ki azt az élményt, ami ezzel jár. "Szaggatós" tésztákat szeretek úgy sütni, ha sok gyerek van nálunk, mert ez felér egy kézműves foglalkozással, jól szórakozunk, "tanítunk" és még süti is lesz a végére:) Most úgy döntöttem, hogy készítünk egy-két érdekes papírzacskót és egy pár süti belekerül egy nagyobb befőttesüvegbe is. Aztán ha ezekkel elkészültünk, jönnek a képek is.

A mézeskalács receptjét megtalálhatjátok az ötödik napos bejegyzésénél.

Sütis ajándékok a netről:

Nézelődjetek: www.gyongyospottyos.wordpress.com


Mai mese:

 Volt egyszer egy kislány, aki mézeskalács emberkét készített. Kivette a sütőből, és megcsodálta szépségét, majd mazsolát rakott az arcára szemnek, és a kabátkájára gomboknak. Épp befejezte, amikor a mézeskalács emberke hirtelen felpattant, kiugrott a tányérból és futásnak eredt. A kislány utána iramodott, de csak ennyit hallott a távolból: „Én vagyok a mézeskalács ember, futhatsz, mint a nyúl, de sosem érhetsz utol engem!”. Igaza volt. A kislány valóban nem érte utol, így pityeregve hazabandukolt. Másnap azonban, amikor az utcán a kirakatokat nézegette, a pékség ablakában különös alakra lett figyelmes: széles vigyorral az arcán ott feküdt ez egyik tálcán a mézeskalács ember! Több sem kellett a kislánynak, berohant az üzletbe, és kérte a mézeskalács embert. „Tíz fillér lesz!” – jött a válasz. „De hát ő az én mézeskalácsemberem! Én sütöttem!”- felelte a kislány. „Akkor is tíz fillér lesz!”. Így a kislány hazasietett, felnyitotta a perselyt, kivett egy tízfillérest, visszarohant az üzletbe, elővette a pénzt, és így szólt: „Most már kérem a mézeskalács emberkémet!”. Erre a férfi kivette a mézeskalács embert a kirakatból, és átnyújtotta a kislánynak, aki szorosan átölelte, és hazáig ezt hajtogatta örömében: „Én csináltalak, azért mert szeretlek, és mostmár meg is vásároltalak. Az enyém vagy”.