Az alkotó munka fejlesztő hatásai

Mert kell egy kis elmélet...

Nem attól lesz a gyermek kreatív, hogy mi felnőttek megmutatjuk, hogy mit is kellene neki leutánozni, hanem attól, ha hagyjuk őket szabadon alkotni. Azzal, hogy nem irányítjuk a tevékenységet nagyon sokat segítünk neki kreativitásuk, gondolkodásuk, emlékezetük, problémamegoldó képességük, szem-kéz koordináció fejlesztésében. Neki magának kell felfedezni, hogyan hagy nyomot a papíron, hogyan kell megfogni az ollót vagy használni a ragasztót. Kezdetben ez egy játék. nyomot hagyni a papíron. Később már szeretne érzéseket, élményeket, személyeket, tárgyakat megjeleníteni, így a játékból hamarosan alkotó folyamat lesz, az önkifejezés egyik eszközévé válik.

Nagyon jó példa erre az ausztráliai Aelita Andre, aki négyéves, de már 24 000 dollárt kér egy festményért. Első kiállítása 2011. június 4-én nyílt New Yorkban. A szülei művészek, akik hagyták, hogy a gyermek azt csináljon a vászonnal és a festékekkel, amit akar és ennek meg lett az eredménye: 4 éves korára Picassóhoz hasonlítják.

Jöjjön egy kis elmélet…

A barkácsolás egy művelet, hiszen új produktumot hoz létre valamilyen szabály alapján, egy szerephez igazodva. Ez már jelzi, hogy a gyermek számára maga az alkotás is egy játék. Az alkotások elkészítéséhez különböző anyagokat használnak, amelyek lehetnek természetben megtalálhatók és mesterségesen előállított anyagok. Minél változatosabb az anyag használata, annál fejlettebb a kreativitása. A barkácsolás alatt ismereteket szerez a különböző anyagok tulajdonságairól. A gyakorló játékoknál, amikor ugyanazt a műveletet többször is elvégzi, a kisgyermek a játékokkal tapintás, ízlelés, stb. során ismerkedik. A barkácsolásnál is ez történik, de itt egy magasabb szintre lép a gyermek, hiszen nem csupán megismerkedik a különböző anyagokkal, hanem újra alkotja őket, új funkciókat talál ki, tartalommal tölti meg.

A barkácsolás fajtái:

1. Játékeszköz készítése. Ez a legismertebb formája a gyermeki barkácsolásnak, hiszen a gyermek saját kezűleg hozza létre a játékhoz hiányzó játékokat.

2.Ajándékkészítés, díszítés: leggyakrabban ünnepekhez kapcsolódóan készítenek a gyermekek ajándékokat.

3.Tárgyak készítése: előfordul, hogy csupán az alkotás élményének átéléséért készít a gyermek különböző tárgyakat.

A barkácsolás fejlesztő ereje

Mint a játéknak, a barkácsolásnak is van személyiségfejlesztő hatása. Az alkotás folyamatában a gyermek megismerkedik a saját képességeivel, alakul én-képe, hatással van az önbizalmára és hatással van a magabiztosságára, önállóságára is. Mivel ezt a tevékenységet gyakran közösségben végzik, így helyet kap az önálló munka mellett a csoportmunkában való részvétel is. Az alkotómunka hatással van az érzékelés-, észlelés-, emlékezet-, képzelet- és figyelem fejlődésére.

Az alkotás folyamatában fejlődik a gyermek kézügyessége. Ez azért fontos, mert a gyermekek finommotorikus képességeinek fejlődése elengedhetetlen az iskolában a helyes ceruzafogáshoz, illetve finom, precíz, pontos munkát eredményez. Kezdetben a kisgyermekek a ceruzát marokra fogják. Azonban azzal, hogy 2-3 éves koruktól élvezik, hogy produktumokat hoznak létre egy ceruzával a papíron, fokozatosan elsajátítják a helyes ceruzafogást, amely megkönnyíti az iskolában a különböző alakzatok, betűk és számok írásának megtanulását. A gyurmázás során a tapintásos észlelést fejlesztést támogatjuk, amely során a kisgyermek felfedezi az anyag formálhatóságát, amely alkotásra serkenti. Az alkotás fejleszti a vizuális emlékezetet is. A gyermek emlékszik az anyagok tulajdonságaira, felhasználhatóságaira, amelyek szintén az írás-olvasás előfeltételeit teremtik meg. A térészlelés során a gyermek szemével és kezével is „bejárja” a teret, így megtanulja, hogy rajzolni, majd később írni, csak egy bizonyos területen lehet. Ez segíti abban, hogy később a gyermek nem téveszt össze bizonyos betűket, vagy nem írja fordítva a számokat. Fejlődik továbbá a szem-kéz koordináció is, ami azért lényeges, mert megtanul a szem és a kéz egyszerre mozogni az alkotás során. Ilyenkor a szem ellenőrzi, hogy mit csinál a kéz. „A rendezett írás, a biztos vonalvezetés a gyermek szem-kéz koordinációjának fejlettségétől függ. A gyermeknek akkor is föl kell ismernie a betűt, ha más színű, nagyságú. mint ahogy először látta. Ez az alak-és forma állandóság fejlettségétől függ.” A barkácsolás során fejlődik a gyermek kreativitása.

A kreativitás fogalma: „másképpen alkotó gondolkodás. Az egyénnek az a képessége, hogy problémamegoldó műveletek során új összefüggéseket fedezzen fel, viszonylag folyamatosan és rugalmasan újszerű ötleteket és eredeti megoldásokat produkáljon. A kreativitás csak viszonylag függ az intelligenciától. Ösztönzéséhez messzemenően hozzájárulnak a szocializációs tényezők is.” A kreativitás nagyon lényeges tulajdonság, amely azonban nem csupán az alkotó készséggel hozható összefüggésbe. Az életben számtalanszor adódik olyan helyzet, amikor a problémák megoldásához a kreativitásunkra van szükség. A gyermek az alkotás folyamatában a kreativitását használja az új produktumok létrehozására. Minél fejlettebb a kreativitása, annál egyedibb alkotásokat hozhat létre. Azonban a kész sablonok, a másolás, az irányított foglalkozások „megölik” eme képesség kibontakozását. Ha nem hagyjuk a gyermeket önállóan dolgozni, hanem minden mozdulatát felügyeljük és irányítjuk – akár, mint nevelő, akár mint szülők – a gyermek bizonytalanná válik a saját képességeit illetően és nem lesznek önálló megmozdulásai. Hagyni kell fantáziájukat szárnyalni, mert hosszú távon nagy eredményeket érhetnek el ezek a gyermekek. Az öcsém 7 évesen festett egy képet egy mese alapján. Egyedül a rajztanára látott benne fantáziát, mert mindenki számára egy értelmetlen festékpocsékolásnak tűnt az „alkotás”. A tanárnő beküldte ezt a rajzot egy versenyre, ahol a testvérem második helyezést ért el vele. Bár nem lett képzőművész, mégis megtanult bízni önmagában. Az egyik anyuka azonban arról panaszkodott nemrég, hogy 4 éves fia még nem képes az üvegfestékkel tökéletesen követni a rajzsablont, így neki kell megrajzolnia helyette. Bevallom, én 31 évesen sem tudom tökéletesen követni a mintákat üvegfestékkel és úgy gondolom, hogy egy 4 éves kisfiúnak nincs is erre szüksége. Nagyon jó dolog, hogy alkotásra buzdít az anyuka egy új anyaggal, de számolni kell a gyermek képességeivel is ilyenkor. Azzal, hogy számára megoldhatatlan dolgokat tűzünk ki feladatul, elérhetjük azt is, hogy a gyermeknek csökken az önbizalma és a későbbiekben nem csupán az üvegfestéstől, de az alkotó munkától is elmegy a kedve.

 

Mit „tud” a bölcsődés korú gyermek?

A ceruzát vagy krétát kezdetben marokra fogja, fokozatosan alakul ki a három ujjas ceruzafogás. A keze kezdetben nem emelkedik fel a lapról, együtt mozog a ceruzával, később már képes lesz arra is, hogy alkalmanként megemelje a kezét rajzolás közben. Egyre ügyesebben fogja meg a tárgyakat, már képes apróbb tárgyak felvenni vagy önállóan, evőeszközökkel enni. A gyermek kézpeferenciája, azaz hogy melyik kezét használja, kezd kialakulni, így már kezd kirajzolódni, hogy jobb vagy bal kezes lesz-e gyermekünk, ami egyébként körülbelül iskolás korára dől el. Nagyon fontos, hogy a szülő sohasem erőltesse például a jobb kéz használatát, mert lassíthatja a fejlődést vagy hatással lehet a beszédfejlődésre.

Rajzfejlődés tekintetében nagyon fontos lépés, hogy a gyermek felfedezi, hogy képes nyomot hagyni a papírlapon. Kezdetben inkább firkál, ezt „firka korszaknak” nevezzük és szeret egy színt használni. A körök és vonalak egy idő után elkezdenek ábrákká alakulni és egyre színesebbek lesznek. Nagyon fontos, hogy a szülő támogassa a gyermekét, akármit rajzol, dicsérje meg, mert ezzel építi az önbizalmát és további alkotásokra készteti. A gyermek még semmit sem rajzol méretarányosan, ami fontos a számára, azt nagyobbnak rajzolja. Nálunk az első családi kép 4 évesen készült, de büszkén raktuk ki és mutogattuk a 2 éves korában rajzolt firkákat is. Adhatunk színezőket is nekik, de itt is fontos, hogy csak fokozatosan vezessük rá, hogy maradjon a vonalon belül, hiszen egy bölcsődésnek ez még nem feladata. A rajzolás tökéletes módszere a szem-kéz koordináció fejlesztésére és előkészíti az íráskészség kialakulását. Az ábrák felismerése, majd lerajzolása az olvasás elsajátításának képességét segíti elő.

Óvodás korában már kezdi kitölteni a lapot, rajzai érzéseit, vágyait, félelmeit is tükrözhetik, illetve emlékeket jelenítenek meg. Még mindig nagyon színesek, ami azt jelzi, hogy elégedett, kiegyensúlyozott gyermek. Persze akkor sem kell megijedni, ha a gyermek fekete színnel rajzol, mert valószínűleg számára ez egy új, felfedezésre váró szín lesz.

Az alkotás azonban néha feszültséggel jár, mert dühös lehet, ha valami nem úgy sikerül, ahogy ő elképzelte. Ilyenkor próbáljuk megnyugtatni (pl.: öleljük meg, beszélgessünk vele, esetleg csiklandozzuk meg, hogy jobb kedve legyen) és segítsünk neki abban, hogy megtalálja a megoldást, de ne dolgozzunk helyette! Ha azt kéri, hogy rajzoljunk neki egy autót vagy egy almát, tegyük meg, még akkor is, ha nem tartjuk magunkat elég ügyesnek, mert a gyermek megpróbálja majd leutánozni, amit lát.

Mit tehet a szülő?

 

Úgy gondolom, hogy elsősorban a lehetőségek megteremtésében van jelentősége egy édesanyának és ez nem kézügyesség függő. Az első, amit véleményem szerint tehet egy édesanya gyermeke „alkotó-én”-jének támogatásában, hogy létrehoz egy alkotó dobozt.

Kislányomnak másfél éves korában ceruzákat, zsírkrétákat, festéket és ecsetet vettem, amit egy dobozba raktam elérhető magasságba, hogy amikor kedve támad, ismerkedhessen a papírral és a ceruzával. Az első „rajzot” együtt készítettük, ugyanis megmutattam neki, hogyan hagy nyomot a ceruza a papíron, majd megdicsértem a munkáit. Bevallom, ritkán nyúlt a doboz tartalmához, de én nem erőltettem (bár mostanában gyakrabban, magától leül rajzolni). Később kapott egy gyurma készletet, amivel szívesen játszott. Ez a tevékenység már hosszabb időre képes volt őt lekötni. Megmutattam neki, hogyan formázható a gyurma, majd hagytam, hogy önállóan ismerkedjen az anyaggal. A következő lépés a festés volt. Az első „mű” egy kézlenyomat volt ajándékba a nagyszülőknek, de már akkor megtetszett neki a festés. Azóta többször is festettünk papírra, legutóbb tojásra, és látom, hogy nagyon élvezi az intenzív színeket. Mivel nagyon értelmes kislány, a tojásfestésnél észrevette, hogy a kék és a sárga szín összekeveredése után zöld szín lett belőle. Nagy örömmel tölti el, hogy alkothat és mostanában a ceruzáimat és filctollaimat is használja, hogy rajzolhasson az apukájának. Jelenleg az ollóval ismerkedik, amit még nem képes megfelelően használni, de van sikerélménye, mert a lapot képes vele elvágni. Ezeket a tevékenységeket mindig felügyelet mellett végzi. Mellette vagyok, figyelem, dicsérem, bíztatom. Az elkészült „műveket” mindig megmutatjuk valakinek, aki megdicséri, hogy mennyire ügyes volt, ezzel támogatva alkotó munkáját. Nálunk a süti készítése is kézműves tevékenység, mert részt vesz a tészta gyúrásában, nyújtásában, majd a formázásban. Ezen kívül, mivel én „kézműves” anya vagyok, gyakran látja, hogy itthon dolgozom, ebbe is bevonom, ahogy csak lehet, így együtt készítettük például a bölcsődébe a csoport díszeit. Nagyon fontosnak tartom, hogy fejlődjön a kézügyessége és a kreativitása, de mint minden másban is, rábízom a döntést, így csak akkor „kézműveskedik”, ha ő úgy akarja. Néha előfordul, hogy amikor nagyon unatkozik, javaslom neki, hogy gyurmázzon vagy rajzoljon, de nem erőltetem.

Azonban nem szabad teljesen kivonulnunk az alkotás tevékenységéből. Az új technikák, eszközök használatát érdemes megmutatni a gyermekeknek, hiszen például így „taníthatjuk” meg a helyes ceruzafogást is. Ezen kívül, nagyon jó hatással vannak ezek az együttműködések az anya-gyermek kapcsolat erősödésére. A két fél egymásra hangolódik a munka során, kiegészítik egymást és hatással vannak egymás munkájára. A közös munkának nagyon jó közösségformáló ereje van, amely a későbbi életkorokban gyakran megjelenik. Az óvodákban, iskolákban a gyerekek gyakran kell, hogy közösen alkossanak, amely erősíti a gyermekek közti kapcsolatot, az együttműködést, a segítségnyújtást és a közösségi összetartozást.

Az alkotó doboz tartalma:

-      Festékek (vízfesték, tempera, ujjfesték), ecsetek

-      Ceruzák és kréták (vastagabbak, vékonyabbak)

-      Lapok( lehet pl.: csomagoló papír is), színezők

-      Flitterek, csillámragasztók

-      A kenőfejes ragasztót és az ollót inkább külön tároljuk!

-      Gyurma és az ehhez való eszközök (pl.: gyerekeknek való nyújtófa, sütikinyomók)

Az Alkotódoboz lehet készen kapott tároló doboz, egy karton doboz (pl.: fénymásoló papír tároló doboza), amit feldíszíthetünk csomagolópapírral vagy bevonhatjuk színes anyaggal.

-      Továbbá: legyen a lakásban egy olyan hely, ahová a gyermek munkáit kitesszük. Ezzel jelezzük számára, hogy büszkék vagyunk rá és további munkára sarkalljuk. Ez legyen az Alkotások fala, ahol azért néha cserélgessük a műveket.

-      Hogy megmaradjanak ezek az alkotások, érdemes gyűjteni őket egy mappában, vagy az ügyesebbek esetleg be is szkennelhetik. Nálunk az a szokás, hogy veszek a gyerkőnek egy vázlatfüzetet, az elejére ráírom, hogy hány éves éppen és így gyűjtjük a műalkotásokat.

-      Ha a gyermek kézműveskedni szeretne, készüljünk elő. Legyen egy olyan felső vagy festő kötény, ami a ruháját megvédi, az asztal terítsük le régi újságokkal és vegyük elő azokat az eszközöket, amit használni szeretnénk.

Tehát a barkácsolás egy nagyon fontos játéktevékenység, amely hatással van a gyermek képességeinek és készségeinek fejlődésére. Az alkotás során előkészítjük a kezünket és a szemünket az írás-olvasás elsajátításához, fejlesztjük kreativitásunkat, formálódik személyiségünk, és megtanulunk egyedül és csapatban is dolgozni. Ezért nagyon fontos, hogy megteremtsük a megfelelő körülményeket a gyermek számára, hogy bármikor alkothasson, amikor csak akar. A kisgyermekeket viszont soha ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert egyes tevékenységek veszélyesek is lehetnek.